Nagyszikla - Budapest

grafika

A Budapesti Állat- és Növénykertben található Nagyszikla belső tereinek 2010-2012 között zajlott felújítása egy 100 éves álom megvalósulása. Az eredetileg 1909-1912 között épült műszikla az időszak legkorszerűbb állatkerti megoldásaival szolgált. Célja az volt, hogy – az azóta is - területhiánnyal küszködő kert méreteit megnövelje. Erre Dr. Lendl Adolf, akkori állatkert-igazgató a Hamburg-Stellingeni Állatkertben már jól bevált műsziklát találta a legmegfelelőbbnek. A “hegy” eredetileg az oroszlánok, tigrisek és medvék ketreceit tartalmazta, panoráma kifutókkal, és árkos rendszerrel, ami akkoriban újdonságnak számított. Lendl vágya az volt, hogy a 4700 m2 alapterületű, 38850 m3 térfogatú vasbeton szerkezet belsejében Zoológiai Múzeumot hoznak majd létre, ám erre a háborúk és a pénzhiány miatt nem került sor. A belső tereket korcsolyapályának, céllövöldének, pónilovardának, vagy egyszerűen szénaraktárnak használták, és az épület állapota egyre rosszabb lett.

A fordulat csak néhány évvel ezelőtt, a 2006-ban elkezdődött rekonstrukció hatására következett be. Ezt komoly geodéziai felmérések előzték meg, ahol a szakemberek számos problémába ütköztek, ám 2008-ra sikeresen elkészült a felújított szerkezet. Ekkor döntött úgy az állatkert igazgatósága, hogy valóra váltja Lendl álmát: a szikla belső tereit a nagyközönség számára használhatóvá teszi, és egy izgalmas, új múzeumot hoz létre benne.


View Larger Map

A tervezéssel Kis Péter építészt bízták meg, aki korábban számos alkalommal dolgozott már a kertnek különböző pavilonok és épületrekonstrukciók megvalósulásánál. A koncepció egy barlang, kristályszerű struktúra létrehozása volt, amely a meglévő szerkezetre támaszkodik. A két test kiegészíti egymást. „Az új kristályszerkezetből folyamatosan ki- és bejárhat a látogató, így lehetőség nyílik arra, hogy hol az egyik, hol a másik testet csodálja kívülről illetve belülről. Ezt az élményt erősítik a kitüntetett pontokon elhelyezett kitekintőnyílások is.“ (Bardóczi Sándor)

Alapvető probléma volt a hatalmas belső tér fűtésének kérdése. Erre a tervezők javaslata alapján a közelben lévő Széchenyi Fürdő hulladék hőjét használják fel. Ez a megújuló energiaforrás az állatkert további programjaiban is fontos szerepet játszhat majd.

Az épület 2012-ben sikeresen elkészült, a benne lévő kiállítás a Varázshegy nevet kapta, melynek témája az élet fejlődésének lenyűgöző gazdagsága, az élő és élettelen rendszerek sokfélesége.

Az anyagot gyűjtötte: Hulesch Máté

Pukbikációk:

internetes:

nyomtatott:

Adatok: