Rácz fürdő - Budapest - Hazai középületek

A Rácz fürdő több száz éves múlttal rendelkező, szervesen nőtt épület, amelynek legrégebbi részei török koriak – a nagy múltú fürdő hosszas hányattatás után Dévényi Tamás tervei alapján éledt újra 2010-ben (s a jogi problémák elsimulásával remélhetőleg 2014 végén ténylegesen is megnyílik).

építész tervező: Dévényi Tamás – Budapesti Műhely Kft.
korábbi tervezések: Kaszab Ákos † (2001-2006) felelős építész tervezők: Dévényi Tamás, Kis Péter, Pethő László
építész munkatársak: Bun Zoltán, Balázsa Gábor, Mihály Eszter, Takács Orsolya, Vadász Viktor, Valkai Csaba, Varga Anikó
belsőépítészet: Dévényi Tamás, Valkai Csaba, Varga Anikó, Máté Orsolya, Mihály Eszter, Szakmári Donát, Ükös Tamás, Vadász Viktor
tervezés/építés éve: 2007-2010/2010
fotó: © Bujnovszky Tamás
→ az épület a "hazai középületek" térképen itt!

A jelenlegi épületegyüttes nagy része Ybl Milkós tervei alapján, 1864 és 1870 között készült, először romantikus, majd historizáló stílusban. Az Ybl alkotta kibővítések és átalakítások a korábbi barokk épületekre is ráépültek. Az épületegyüttes a második világháborúban jelentős károkat szenvedett; a helyreállítási munkák során a műemlékvédelmi szempontokat nem vették figyelembe. A fürdőt kezelő Budapest Hévizei és Gyógyfürdői Zrt. 1998-ban a Kaszab Építész Irodát bízta meg a fejlesztési program kidolgozásával, de a résztvevők közötti konfliktusok miatt a folyamat abbamaradt. Végül 2007-ben egy pályázatot követően Dévényi Tamás és csapata vette át a tervezési munkálatokat, akiknek az évtizedek során felgyülemlett építési és koncepcionális hibákat kellett orvosolniuk.

Az fürdőt bejárva sokféle formával és hangulattal találkozhatunk. Bár egy épületet, mint egységet szoktak megítélni, itt a kivételesen nagy és sokrétű múlt miatt ez nem teljesen egyértelmű. Az viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a magas építészeti minőség miatt válik lehetővé az ambivalens érzések elméleti végiggondolása.

Dévényi Tamás tervezői koncepciója a „madártej”-hasonlat volt. A sodóban úszó habok a modern építészeti környezetben fel-felbukkanó régi elemeket szimbolizálják. Szabó Levente kritikája a megvalósult képről: „Az építész előtt különféle tárgyak hevertek a tervezés megkezdése előtt tehát, nézegette, leporolta őket, míg jónéhányat maga is létrehozott. Így azonban mégsem egységes keret jött létre (vö. sodóban úszó habok), hanem – gondosan megírt, spekulatív építészeti forgatókönyv alapján – a legkülönbözőbb identitású, eredetű és célú tárgyak (terek) kerültek egymás mellé.” Az elkülönüléseknek erős, pozitív következményei is lettek a sértetlen térhasználatot illetően: „Van, ahol a rekonstrukció szinte kizárólagos. A régészeti felfogással szemben megvívott harc sikere, hogy a törökfürdő terei részben eredeti anyagi valóságukban használhatók, azaz több száz éves terek funkció-azonosan működhetnek ma is, elementáris élménnyel ajándékozza meg az odalátogatót.”

A rekonstrukció során keletkezett, méltán legismertebb konkrét példa az ugyancsak ellentmondásos érzéseket kiváltó Ybl-féle zuhanycsarnok megidézése. Itt sem a házat önmaga egyszerűségében láttatja a tervező, hanem a valóság és az elmélet találkozásának problémáját az épületre vetítve. Talán a gondolatok egymásnak feszülésétől lesz érdekes a fürdő, és nem a szilárd állításoktól. Dévényi Tamás szavai a konkrét problémáról: „...Ybl Miklós által tervezett zuhanycsarnok visszaépítése csak úgy, végtelenül távol áll tőlem. Majdnem elképzelhetetlen. Úgy gondolom, még ma sem világos sokunk számára, hogy a történelemhamisítás az építészek részéről is elfogadhatatlan. Magam mindent megteszek, hogy ilyen helyzetbe ne kerüljek. Valaminek a visszaépítése azért kínos, mert éppen a laikusokban kelti azt a hitet, hogy az mindig ott állt. Holott nem. Ezért ki kellett találni egy technikát a Rácz fürdőnél, ami jelzi, hogy ez a zuhanycsarnok nem 1865/70-ben épült. Akkor találtam ki az 1:1 makettet, ami ebben segített.”

az anyagot összeállította: Oszlányi Soma, Kléri Eszter