A klasszicizáló későbarokk épület meghatározó állomása volt a Mosoni-Dunán történő gabonaszállításnak. A felújítás előtti évtizedekben a földszintjére kereskedelmi egységek, régészeti raktárak költöztek be, az emeletre a Hanság Múzeum tárhelye került.
- tervezők: Lenzsér Péter, Gaul Cicelle - Lenzsér és Társa Kft.
- tervezés/építés éve: 2009/2010-2012
- fotó: © Lenzsér Péter, © Francsics László
A rehabilitációnál a cél egy olyan interaktív bemutató központ létrehozása volt, amely az épület eredeti jellegét megtartva egy hosszútávon fenntartható funkciónak ad helyet. A legfontosabb szempont az áramló térrendszer és a jellegzetes 4 szint magas fa tartószerkezet megőrzése volt. A szerkezeti adottságokból és a betelepülő funkció által megkívánt követelményekből alapvető koncepcionális ellentétek fakadhattak volna, azonban a hatósági szakemberek nyitottsága és az építészek elszántságának köszönhetően, egy leleményes megoldás született. A tűzrendészeti előírásokat kielégítve szintenként, az épület két végében, füstelvezető puffer zónákat helyeztek el. Az elkorhadt gerendavégek acél „protéziseket” kaptak.
A magtár alapvetően két traktusos, hossztengelyes elrendezésű, ebbe illeszkedik a lépcsőkarok, légtérkivágások elrendezése is, érdekes téri szituációkat eredményezve a belső térben. Az kiegészítő funkciók új épülettömegekbe kerültek, amelyeket a magtár mögött építettek fel. Az gabonasilók formai világát idéző, kifelé egységes tömbként megjelenő henger alakú építmények előadóteremnek, időszaki kiállításoknak, vizesblokkoknak és adminisztrációs egységeknek adnak helyet. Az épületszárnyak közötti közlekedés a tömegek közé ékelődő transzparens nyaktaggal valósult meg.
A magtár homlokzata az eredetinek megfelelően újult meg. A belsőben kortárs építőanyagok egészítik ki a hagyományos elemeket. A gépészeti vezetékek szinte láthatatlan módon vannak jelen. A két henger lécezett faburkolatot kapott, a kukoricagórék világára utalva. A homlokzati síkok megmozgatása érdekes fény-árnyék játékokat eredményez, tovább erősítve az épületek tömegszerűségét. A távolról érkezők számára is egyértelművé válik az épületegyüttes a statikai kísérletező kedv emblematikus alkotásával, a TENSEGRETY-vel, amely egy rúdszerkezetű torony, húzott hajlékony huzalokból és nyomott rudakból megépítve.
Az anyagot gyűjtötte: Szabó Anna
Publikációk: internet:
- Szabó Tamás János: FUTURA: átélni - kutatni – játszani - in: epiteszforum.hu 2012.július 6.
- Okrutay Miklós: Nomen est omen: FUTURA - in: Régi- Új Magyar Építőművészet online, 2012.szeptember 28.
- Sajtóközlemény: „Fából vaskarika” – Elkészült a FUTURA jelképe - in: epiteszforum.hu, 2012. április 25.
- Sajtóközlemény: Elkészült a FUTURA jelképe - in: OCTOGON online magazin, 2012.április 20.
nyomtatott:
- Okrutay Miklós: Nomen est Omen: FUTURA - in: Régi-új Magyar Építőművészet 2012-3, 22 -24. o.
- Interjú Csiszár Péterrel: Átélni - kutatni - játszani - in: Octogon 2012/ 98, 47-50. o.
- Martinkó József: Folyamatos múlt - A mosonmagyaróvári FUTURA Interaktív Természettudományi Élményközpont épületéről - in: Octogon 2012/ 98, 44-46.o.
a tartószerkezettel kapcsolatos további információk:
Adatok:
- Megrendelő/építtető: Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata
- Alapterület: 3600 m2