Vision Towers Irodaház - Budapest - Hazai középületek

A területen korábban állt Volga (később Ibis) szálló korának emblematikus épülete volt, 1971-ben készült el Finta József tervei alapján. Paneles szerkezete és rendkívül kötött rendszere nem felelt meg a tervezett új funkció kívánalmainak, ezért döntöttek a lebontása mellett. A Vision Towers irodaház Angyalföldi úttal párhuzamos déli szárnya szinte pontosan a szálló kontúrjára épül, ám jóval kisebb magassággal – így az új beépítés áttételesen utal a korábbi szituációra is; de erős hatást jelentett a terület kontextusa, különösen a szemközti, Fővárosi Vízművek 71 m magas toronyépülete, amely 1975-1979 között készült el Hofer Miklós egyetemi tanár tervei alapján.

felelős vezető tervezők: Gunther Zsolt, Csillag Katalin - 3h építésziroda
koordináló építész: Békési Tamás
építész tervező: Kertész Bence
építész munkatársak: Kántor Lilla, Bartha András
a tervezés/építés éve: 2011-12/2014
fotó: © Bujnovszky Tamás, © Zsitva Tibor,

A forgalmas közlekedési csomópont, a metróállomás közelsége és a közeli utcák felé nyitó átkötések hiánya a földszinten átjárható épületet és egy kis közteret igényelt, a hangsúlyos városképi megjelenés pedig karakteres tömegformálást kívánt. A városszövet vizsgálata megmutatta, hogy a helyszín környezetére a fellazuló, az utcavonaltól távolabb húzódó beépítések jellemzőek, így a szokványos belső udvaros, zártsorú képlet helyett egy nyitott, tagolt, kifelé forduló ház vált a koncepció kiindulópontjává ebben a sajátos „hátsókerti szituációban”. „Egy olyan végtelenül racionális és kötött műfajban, mint az irodaház-építés, igazán egyedit csak a telepítéssel lehet elérni” – mondja Gunther Zsolt.

Az épület tömege az irodaházakra jellemző hasáb alapformának egy függőleges tengely körüli elforgatásával született meg. A Váci út és a Dózsa György út jellemző beépítése közötti magasságkülönbséget a tervezők fokozatosan lelépcsőző tömegekkel hidalták át – szembetűnő, hogy a középső szárny legfelső emeletének belmagassága nagyobb, mint az általános emeleteké, ezért a három hasáb között csupán fél-fél szintnyi magasságkülönbség adódik.

A terület átjárhatósága érdekében a gyalogos útvonalakat a két derékszögben találkozó szárny csuklópontjában vezették át, a középső tömeget pedig lábakra állították, ezáltal köztük egy védett, megállásra, találkozásra alkalmas teresedés alakulhat ki, méretéből adódóan visszafogott tartalommal. Ezt a funkciót erősíti az épület „ujjai” közé kifeszített „úszóhártya”, egy különleges, fedett-nyitott teret létrehozó, rombusz alakú áttörésekkel tűzdelt látszóbeton rácsozat is; csupán a bejáratokhoz közeli néhány mezőt borítja üvegtető. A nyolcemeletes északi és a hétemeletes déli-keleti szárny véghomlokzatát a földszinten Oscar Niemeyert idéző V-támaszok élénkítik.

A horizontális tagolás minden homlokzaton következetesen végigvonul, eltérés csupán a tömör és az üvegezett felületek arányában tapasztalható. Mivel a környezet gépjárműforgalma és légszennyezettsége nagy, a homlokzatokra különleges öntisztuló vakolat került, a lapostetőket pedig - a szükségszerű gépészet mellett - zöldfelületek borítják.

A projekt érdekessége, hogy az építtetői igények miatt a Vision Towers valójában két, jogilag önálló irodaház („Észak” és „Dél”), két különálló, szomszédos telken. Ezért az egyik legnagyobb kihívást az jelentette a tervezés során, hogy a szokatlan helyzet ellenére a fejlesztés egy épületként hasson. A „kettéosztottságnak” köszönhető a funkcionális elrendezés is: a kétszintes, 249 gépkocsinak helyet adó mélygarázsok saját lehajtókkal, az épületrészek önálló előcsarnokkal, közlekedőmagokkal és vizesblokkokkal rendelkeznek – ez a „duplázás” valamelyest csökkentette a bérbe adható irodaterületek nagyságát. Mindazonáltal később bármikor könnyen kapcsolatot lehet teremteni a két épületrész szintjei között.

A megcélzott BREEAM minősítési rendszer kritériumait teljesítve a déli szárny „Excellent”, az északi pedig „Very Good” besorolást ért el.

(szöveg: az építészfórum cikke nyomán)