Jézus szíve Népleányai Társasága anyaház - Budapest

A 19. századi épület az 1930-as években került a Jézus Szíve Népleányai Társasága tulajdonába. A Társaság hozzálátott az épület igényei szerinti átalakításához, de ez a nem fejeződött be, és a háborúban találat is érte. Államosítása után gyermekotthonként működött egészen a század végéig, míg vissza nem kapta az egyház az épületet.

vezető tervező: Major György - Teamajor Kft.
a tervezés/építés éve: 2000-2004, 2001-2004
fotó: © Berecz Tamás, Katók Edit

A Társaság teljes körű felújításra és bővítésre szánta el magát, melyben a 2000-ben megbízott tervezők szabad kezet kaptak. Az újítás során bontást kizárták, viszont a megváltozott igények kielégítésének lehetőségéhez az épületet a szerkezeti váz szintjéig csupaszították. Ahol szükségesnek bizonyult a szerkezetet megerősítették. A háború óta érintetlen pincét feltárták, az alapozást megerősítették. Gépészetét és elektromos felszereltségét korszerűsítették.

Az L alakú épület udvar felé néző szárában konyha és étkező, felettük a két emeltnyi lakószoba épült. Az utcaiban irodák, tárgyaló, az emeleten kápolna, könyvtár és további lakószobák kaptak helyet.

A korábbi padlás helyén, a szomszédos épületek gerincmagasságához illesztve tágas, ragasztott faszerkezetű dongával fedett, 130 főt befogadni képes többcélú terem épült, azt kiszolgáló teakonyhával, ruhatárral, mosdókkal és egyéb kiszolgáló helységekkel. Homlokzaton végig a vázat kitöltő ablakokkal, melyek előtt a motorosan mozgatható alumínium lamellák adják az épület 20. század végi arculatát.

Az értékesnek ítélt régi elemeket igyekeztek megtartani és rendbehozni, mint a lebegőkarú műkő főlépcsőt, a kettős gerébtokos ablakokat spalettáikkal, a külső vakolat architektúráját és a földszinti stukkókat. A „minimális beavatkozás elve” mentén teremtődik meg a régi és az új közötti összhang. A visszafogott praktikum olvasható le az épület homlokzatáról, és átgondolt részletmegoldásaiból is.

Az épületben több helyen belsőépítészeti ellentmondások lelhetőek fel. Példaként említhető a kápolna, melyben iparművészek igényes munkája összeütközik az elhelyezett székek formavilágával. De fontos hangsúlyt kapott a belső terek megvílágítása is, egyedileg tervezett lámpatestekkel.

Fontos elhatározás volt az egész épület belső kialakítása során a mozgáskorlátozottak részére kialakított struktúra létrehozása is.

Az épület 2004-ben Budapesti építészeti nívódíj pályázaton dícséretet kapott, és az Év akadálymentes épületének elismerését is megkapta, majd 2005-ben Pro Architectura díjjal is jutalmazták.

anyagot gyűjtötte: Vigh Ágnes, szöveg: Libertiny Anna