Dunakanyar Erdei Iskola - Visegrád

A Turányi Gábor és Földes László által Visegrádra tervezett Erdei iskola a 90-es évek magyarországi regionalista építészetének egyik kiemelkedő példája.

A ház a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található Apátkúti patak völgyében található. Erre a különleges természeti adottságokkal rendelkező helyszínre építeni nagy felelősséggel jár.

Turányiék épülete anyaghasználatával, tömegformálásával tiszteletben tartva környezetét, érzékenyen simul a tájba, ám formailag és funkcionálisan is teljes mértékben kihasználja annak adottságait. A Frank Lloyd Wright építészetére jellemző horizontális tagolásnak egy olyan helyi adaptációjáról beszélünk, mely a helyi építési szokásokhoz és klimatikus viszonyokhoz megkérdőjelezhetetlenül kötődik. Az épület anyaghasználata rusztikus, de nem romantikus. Archaikus asszociációkat kelt, de nem idéz meg valós történeti formákat. A ház telepítésében, természethez kötődő szemléletében a kortárs finn építészet tanulságai is felfedezhetők. Mindezen tanulságok találkoznak a helyi környezet építészeti kultúrájának tradicionális formavilágával.

Az épület a tájból nő ki, lépcsőzésével annak részévé válik.

Érdekes, Turányi más épületeinél is megjelenő téri szituáció alakul ki a hegy  felőli oldalon, ahol a támfal és és  az épület között megjelenő szűk tér biztosít bevilágítást és kapcsolatot a földszinti terek és a környezet között. Az épület főbejáratát és centrumát a patakon átívelő híd jelöli meg egyértelműen, mintha egy körző száraként rajzolná meg a ház enyhén íves tömegét.  A patak felől nézve az épületet a horizontális, az épület tömegén túlnyújtott tetőfelületek foglalják egységbe. Ezen túlnyújtott tetőfelületek egyben kapcsolatot is teremtenek a ház és környezete között.

A homlokzatokon megjelenő rusztikus kőburkolat következetes használata szintén ellensúlyozza az épület tagolt tömegformálását.  A visegrádi Erdei Iskola esetében ház és környezete, a részletek és egység, a múlt és jelen, a helyi és globális közötti finom egyensúlyt figyelhetjük meg.

1997-ben Pro Architectura Díjjal jutalmazták.

Az épület 2012-ben bezárt (ld: Kicsengetés, építészfórum, 2016. március 10.)

Az anyagot gyűjtötte: Lőcsei Gergely

Publikációk:

internetes:

nyomtatott:

Adatok: