Graphisoft Park: G, A és B épületek - Budapest

Még székházaktól is, de bérirodaházaktól különösen szokatlanul szellős, nagyvonalú kompozícióban épült ki a Graphisoft Park a kilencvenes évek végétől, a hazai téglaépítészet kiemelkedő példájaként – az iránymutató első lépéseket az Építész Stúdió által egy meghívásos pályázatot követően tervezett épületek tették meg.

vezető tervezők: Cságoly Ferenc, Keller Ferenc - Építész Stúdió Kft. munkatársak: André Zoltán, Marosi Bálint, Félix Zsolt, Pálinkás Ferenc;
tervezés/építés éve: 1996/1998
fotó: © Häider Andrea, © Polgár Attila
→ az épület a “hazai középületek” térképen itt!

A helyszín az óbudai Gázgyár – az ezerkilencszáz-tízes években épült fel Weiss Albert tervei alapján: az első nagyteljesítményű, széntüzelésű üzem, amely a későbbiek során stratégiai szerepet játszott a főváros gáztermelésében. Bojár Gábor vezérigazgató nagyvonalú elképzeléseihez, grandiózus terveihez mért az új irodapark architekturális megfogalmazása is: az új építészeti minőséget hozó Graphisoft székház és a mellé társított kisebb irodaházak a kilencvenes évek higgadt, redukált formanyelvén kommunikálnak, mindamellett dinamikus tömegformálás, szokatlan, invenciózus anyagtalálkozások, gazdag textúrák jellemzik őket.

Az épületegyüttes a város zajától távol, közvetlenül a Duna-part mentén, hét hektáron terül el, szokatlanul nyugodt, szemet gyönyörködtető környezetben. Cságoly és Keller virtuális ív mentén fűzték fel az épületeket, amivel irányt adtak a későbbi fejlesztéseknek is (a tájépítészet Andor Anikó/Land-A Kft. munkája). A tégla meleg vörös árnyalata – a hozzá társított faanyagokkal egyetemben – oldja a szigorú éleket, a kubusos formákat, az üvegfelületek hideg csillogását.

A Cságoly Ferenc tervezte G épület, a Graphisoftnak otthont adó főépület három, markánsan elkülönülő, mégis összhangban egyesülő, egyszerű, négyzetes alaprajzú tömegből tevődik össze. A központi épületben elhelyezett főbejárathoz bekötőút vezet, amely pallószerű hídban folytatódik, átívelve a szélfogó előtt elhelyezett, reprezentatív, vízzel teli medence fölött (a vizet azóta kertépítészeti elemek váltották fel). A belsőben a funkcióhoz igazodó, racionalizált struktúrákból sajátos rend, szinte japán karakterű átlátásokkal gazdagított, dinamikus térszövet bontakozik ki belső teraszokkal, erkélyekkel, kiugratásokkal, közösségi és operatív terek összefűzésével.

Keller a másik két (az A és B) épületnél ugyancsak a terek és az azokat befogadó, héjazatként körülölelő forma problematikáját járja körül, a síkok kompozíciója helyett jórészt a tömegformálás játékaival. Testesebb és keskenyebb, hosszan nyújtózó nyílászárók, markáns árnyékoló lamellák, pilléreken nyugvó, kiugratott előtető, a homlokzat dekoratív, lőrésszerű nyílásai, plasztikus fény-árnyék játékot adó beharapás tagolja a már messziről karateres, minden sallangtól mentes tömegeket.

A kezdeti beépítés lazasága, alacsony beépítési mutatója (az épületek kis mérete) hosszú távon nem volt tartható, de a későbbi, már nagyobb méretű épületek számára is viszonyítási alapot jelent az első három irodaház által megpendített hang. (Lovas Cecília cikke alapján - Atrium 1998/5)

Az anyagot összeállította: Marosi Bálint