Szent Jakab Zarándokház és Kápolna - Pannonhalma

A Kosaras dombon elhelyezkedő látogatóközponttól északnyugatra fekvő 3 hektáros terület korábban az Apátság 1900-as évek elején épített gőzmosodájának adott helyet. A csendes, fás-ligetes terület ideális lehetőséget nyújt az Apátságba érkező vendégek – zarándokok, családok, ifjúsági csoportok – fogadására és elszállásolására. A kápolna nem választható el a zarándokháztól, amivel szerves lelkiségi és „infrastrukturális” egységet képez. A két épület pihenést, és feltöltődést kínál a test és a lélek számára.

tervezők: Czigány Tamás, Papp Róbert, Cseh András - CZITA Építész Iroda Kft.
tervezés/építés éve: 2010/2010
fotó: © Czigány Tamás, © Cseh András

A Zarándokház önállóan is működni tudó egységei külön épületekben, a helyszín adottságait kihasználva, szabálytalan alakzatban helyezkednek el. A gőzmosoda rossz állagú épületrészét lebontották, a közösségi helyiségek (étkező, az előadóterem és a kiszolgáló helyiségek) a felújított, korábban lakóépületként szolgáló szárnyban és a hozzá csatlakozó új épületben kaptak helyet.

A szállásépületek a telek déli részének enyhén emelkedő, ligetes területére kerültek. A négy házból három ifjúsági szállás, amelynek mindegyikében egy 16 fős és egy 2 fős szoba található, saját vizesblokkokkal. A családi szállásépületben két 6 fős szoba és egy egyágyas szoba található, mindegyik külön fürdőszobával és teakonyhával. Az egyágyas szoba az ide érkező előadóknak, lelkigyakorlat vezetőknek biztosít nyugalmas helyet a pihenésre, felkészülésre. Külső rendezvények kiszolgálására és alkalmi táborozók részére a szállásépületek mindegyikéhez egy-egy külső megközelítésű vizesblokk is tartozik. A szállásépületek befogadó képessége 67 fő.

A zarándokház részeként épített, a terület erdős-ligetes részébe bújtatott kápolna az elvonulásnak, a csendes szemlélődésnek és az egyéni imádságnak ad teret – helyét az irtás pereme, egy-két fiatal fa és a közöttük adódó rálátások határozták meg. Alapterülete 20 m², magassága 9 m. Vízszintes vörösfenyő fagerendákból épül fel, a nyílások rései a máglyarakáshoz hasonló szerkesztésből adódnak, az egyes elemek keményfa csapokkal kapcsolódnak egymáshoz. Építése közös tett volt, a vállalkozó, az építésziroda és építészhallgatók kétkezi munkájával. (Az Építészfórum, az új Magyar Építőművészet és a Metszet cikkei alapján)

Az anyagot gyűjtötte: Kővári Katinka