Kulturális Központ - Nyírbátor - Hazai középületek

Nyírbátor Kulturális Központja többfunkciós épület, mely bátor, formabontó kortárs alkotásként épülhetett fel, Bán Ferenc tervének a helyi önkormányzati szándék szerencsés találkozásának köszönhetően.

építész: Bán Ferenc - 'A' Stúdió '90 Kft (fejlesztés alatt). építész munkatársak: Banu Roland, László Zoltán, Tenkely Szabolcs, Tisza András
tervezés/építés éve: 2006
fotó: © Bujnovszky Tamás, © Zsitva Tibor
→ az épület a "hazai középületek" térképen itt!

A helyszín a város főtere, hagyományosan mezővárosi főtér pezsgő élettel, de az utóbbi évtizedekben a közlekedés dominál. Az épület a tér hosszoldala mentén a városháza és egy viszonylag jelentéktelen lakóhát között áll. A speciális helyzetre egy lendületes kerettel reagál, ami hozzákapcsolja az épületet a zártsorú beépítéshez, de el is tartja tőle: hiszen a keret a főtér térbővtményeként is felfogható, de monumentális lépcsőjével már a kulturális központba való megérkezés első állomásának számít. A lépcsőt mintegy kettémetszi a bejárati üvegfal, ami hártyaként szorul a monumentális, befelé dőlő falak közé.

A belső térben tehát folytatódik a lépcső, és csak ennek a tetején érünk a valódi előcsarnokba, ami azonban már a színházteremmel is egybenyitható. Az előcsarnok dinamikáját a szokatlan szögben találkozó és dőlő falakon kívül a szoborszerű tömegelemek (lépcsőtorony, híd, belógó fémburkolatos stúdiódoboz) adják. A színházterem speciális kialakítása miatt változatosan használható. A fix karzat alatt lehet bejutni a nézőtérre, és ennek lejtője mobil zsöllye-emelvénnyel folytatódik. Így, ha sík padozatra van szükség (pl táncesemény), a tér alkalmazkodik. A színpad mérete is változtatható, sőt, egy kamaraterem is leválasztható szükség esetén.

Az épület magja ez a „fekete doboz”-szerű terem, melynek belső kialakítása a drámai előterekkel ellentétben nyugodt, szűkszavú. Bán Ferencre jellemző módon ez a csupasz doboz a homlokzaton is megjelenik, és a hátsó irányban uralja a képet. Az oldalhomlokzatokat meghatározza a színházterem alatt kialakított átjáró. A városházához egy nyaktaggal csatlakozik az épület, másik irányból a parkoló felőli megérkezést oszlopos árkádsor teszi elegánssá.

Az épület tehát egy bátor, határozott állítás, mely idegen, de remélhetőleg jótékony erőként tud beépülni a vidéki fesztiválváros életébe, közelítve egymáshoz a mezővárosi hagyományt és a magaskultúra lüktető világát.

az anyagot gyűjtötte: Krauth Veronika