II. Rákóczi Ferenc Gimnázium - Budapest

A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium épületének bővítésére 2002-ben írtak ki meghívásos tervpályázatot. Az I. díjat elnyert Építész Stúdió terve a nagy átalakításoktól sem visszariadó, bátor vállalás. A terv kapcsán a tisztítás, a rend a legfontosabb kulcsszavak.

Az új szárnyak nagyjából a régiek helyén épültek újra, azonban kedvezőbb tájolással északra nyitott U alakban épültek meg, ezek öblében kapott helyet az új tornaterem, a régi rézsűn belül maradva. Az épület nagyon ügyesen operál a telken lévő nagy szintkülönbségekkel. Az utcafront foghíja beépült, illetve a megmaradt szárny homlokzatát is felújították. Ezekbe a részekbe főként adminisztratív funkciók és szaktantermek kerültek, míg a hátsó, csendesebb részeken az osztálytermek vannak. A régi szárnyban található egykori tornaterem aulává alakult, a bejárat szélfogóját kibontva a szűk járdát is tágító, átriumos átmeneti teret nyertek.

Nagyobb térképre váltás

Az épület egyik legizgalmasabb része a közlekedők kialakítása. A kert felőli homlokzat a belső térbe került, előtte futnak a hídként megfogalmazott közlekedő folyosók. Az új szárnyakban is hol emeletmagas, hol alaprajzban eltologatott kikönnyítések oldják a folyosók szigorúságát, apró kis tereket, sarkokat leválasztva, fényt engedve a tornaterem miatt sötétebb alsó szintekre. A tornaterem teteje belső udvarként került kialakításra, közepén egy felülvilágítóval, amely – „szükségből erény” – a tér tagolásával, leülőhelyek biztosításával gazdagabbá teszi azt. A lapostetős udvar elhelyezésében, kialakításában is kommunikál a kerttel, és egy rámpás híd is indul a kertbe, mintegy „köldökzsinórként összekötve” az iskolát a kerttel, építettet a természettel.

A homlokzatburkolat az elbontott épületszárnyak tégláiból épül, ezzel egyfajta folytonosságot biztosítva régi és új között, további gesztussal bővítve az amúgy is gazdag kapcsolatrendszert. Hordoz azonban magában egy kis ellentmondást is. Szabó Levente szavaival: jó szándékkal ugyan, „de mégiscsak dekorál, jelez, idézőjelbe tesz, összemos, régit és újat nem evidens módon különböztet meg, hanem talányosan kapcsol össze”. Mindezzel együtt az épület egésze példaértékűen viszonyul a régihez. Megőrzi értékeit, de nem konzerválja a hibáit, ezzel egy folytonosságot szem előtt tartó, jól használható, értékes iskolaépületté válva.

Az anyagot gyűjtötte: Meszes Márton

Díjak:

Publikációk: internetes:

nyomtatott:

Adatok: