A Porcelánium az egyik leghíresebb magyar porcelágyár, az 1826-ban alapított herendi manufaktúra számára épült. Ez az egyetlen porcelángyár ami a rendszerváltás után is magyar kézben maradt. 1993-ban a részvények 75%át a dolgozók vásárolták meg, és elhatározták, hogy közösségi épületet emelnek az üzem mellett.
- felelős tervező: Turányi Gábor - T2a munkatársak: Simon István, Ignácz Erika, Kalmár László, Klemm Gabriella
- tervezés/építés éve: 1997-1998/1999
- fotó: © Hajdú József, © Máté Gábor
Turányi Gábor pályázatot nyert tervének alapgondolata az volt, hogy az új épületeket a manufaktúrával szemben U-alakban csoportosítja, s ezáltal az üzem főbejáratával szemben létrehozza a település városhoz méltó főterét.
A bal oldali szárnyban kapott helyet a munkafolyamatokat bemutató Minimanufaktúra, a középső keresztszárnyban kávézó és étterem, a legnagyobb jobb oldali blokkban pedig a gyár termékeit bemutató porcelánbolt. A programból adódóan a komplexum három oldalról körüljárható és mindkét hosszanti homlokzata kitüntetett szerepet és önálló karaktert kapott. A tér felőli homlokzat kisebb léptéket és statikusabb tömeget sugall. A három tömböt U-alakban körbefutó pillérsor fogja össze, erre ül rá a tető, fedett kerengőt alkotva. A manufaktúra zártabb, iparibb tömegét két végén egy-egy csonka torony zárja: egy kisebb a bejáratnál, és a komplexum egészét meghatározó nagyobb a hátsó traktuson. A manufaktúrán belül az egyes műhelyek zsilipelhetőek, így a csoportok nem zavarják egymást. A látogatók nem csak a nagyméretű ablakokon keresztül láthatják a munkafolyamatot, hanem testközelből is.
A porcelánbolt tömbje elnyújtott téglalap alaprajzú, melybe az exkluzív termékeket, komplett étkészleteket bemutató ellipszis alakú galéria nyúlik be. Az anyaghasználatát durva, szabálytalan terméskő; porózus, vakolatlan tégla; természetes palával fedett tető és elnagyolt, hatalmas pala-lapokból rakott lépcsők jellemzik. A ker. központ, a főbejárat, a falazott homlokzatburkolat, és a gyártócsarnok belső kertje (10200 m2 felület) Röben téglával készültek. Szép gondolat a kézzel vetett, helyi munkások által díszített téglák használata is.
A hangsúly a közösségi jellegen van: a megmentett tiszafán, a Teri néni házához és kertjéhez illeszkedő jobb oldali traktus kialakításán, a helybeliek munkáját bemutató hatalmas kirakatokon.
Az anyagot gyűjtötte: Rézmány Orsolya
Publikációk: nyomtatott:
- Sulyok Miklós (szerk): Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor építészete, Műcsarnok Kiadó, Bp. 2002
- Somogyi Krisztina: Agyagból a fény felé - in: Octogon, 2000/1. ; - online változat: Octogon.hu;
- Varjasi Farkas Csaba: Porcelán az elefántboltban - in: Octogon, 2000/1. ; - online változat: Octogon.hu;
- Jancsó Anna: Az interaktív szentély - in: Octogon, 2000/1. ;
- Porcelánium - in: Új Magyar Építőművészet, 2000/2;
- Porcelánium Herenden - in: Magyar Iparművészet: 2000/4
- Porcelánium Herenden - in: Atrium 2000/2
- Bojár Iván András: Porcelánium - in: Téglaépítészet Magyarországon, Bp., Vertigo Kiadó,2002, p. 100;
- Porcelanium Visitor's Center – in: Architecture V4 1990-2008, p. 117; Kant, 2009;
Adatok: