Párisi Nagy Áruház - Budapest

Az első magyar áruház 1911. március 3-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű számára az Andrássy út 39 szám alatt, az egykori Terézvárosi Kaszinó helyén, amiből a Paulay Ede utca felé eső szárny maradt meg a Lotz teremmel. Az építész Sziklai Zsigmond Goldberger Sámuel üzletember megbízásából készítette el a vasbetonvázas épületet, amely egy belső üvegtetővel fedett átrium köré szerveződik. A tetőn nyáron szabadtéri kávéház működött, télen korcsolyapályaként használták. A második világháborút túlélő épület 1949-től az Állami Áruházak elosztóraktáraként, majd az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvtároló lerakataként működött. 1964-ben nyitották meg újra az épületet Divatcsarnok néven.

Az épületet 2001-ben a Magyar Államkincstár vélte jó befektetési alapnak, több koncepció is született az épület további hasznosítására, szó volt Guggenheim Múzeumról, Építészeti Múzeumról, zenepalotáról. A milliárdos költségű állami beruházás helyett az Orco Property Group vásárolta fel az épületet 2006-ban, az áruházi funkció visszaállításának szándékával. Manuelle Gautrand készített koncepciótervet, mely arany amőbaként folyta be az épületet, a KÖH azonban elutasította a jelentős szerkezeti átalakítások miatt. Ezután került a tervezési munka Tiba Jánoshoz.

Az áruház funkció a közlekedési rendszer kialakításának problémái és a befektetői érdektelenség miatt csak az első két szinten maradt meg, amit jelenleg az Alexandra Könyvesház polcai tekeregnek körbe. A többi szintre irodák kerültek, aminek elválasztás-igényét kielégítve a belső átrium köré üvegfal került, meghagyva ezzel az épület átláthatóságát. Az átriumtérben lévő lépcsők viszont múzeumi dísztárgyként függnek a térben. A tetőteraszra üvegbuborékba foglalt elit klub került, a gyönyörű panorámát zavaró gépészeti berendezéseket hajtogatott corten acél takarja. Az Andrássy úti bejárat felől a tér közepére állított mozgólépcső takarja a Lotz teremben helyet foglaló kávéházat.

Részleteiben szép megoldások születtek a helyreállítás során, az egykori jégpályára utal az üvegbe maratott kristályhatású minta, a mennyezeten mindenütt látható az eredeti szerkezet, a Lotz terem freskói, és csillárai is régi fényükben ragyognak.

Az anyagot gyűjtötte: Hertel Anna

Fotó: © Bujnovszky Tamás

Publikációk:

internetes:

nyomtatott:

Adatok: