Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ, Gödöllő

Az 1953-as alapítású eredeti könyvtárépület állaga a 90-es évekbenmár szélsőségesen leromlott, a berendezése szintén elavult és korszerűtlen volt, az önkormányzat programtervezetében ezért egyre hangsúlyosabb célkitűzésként szerepelt az új könyvtár felépítése. 1999 februárjában döntött az új könyvtár és információs központ építésének előkészítéséről, az épülő könyvtár helyéről.

vezető tervezők: Kálmán Ernő és Major György - Reálterv, Teamajor Építészmérnöki Kft.
építész munkatársak: Albrecht Beáta, Lasztóczy Péter, Balogh Csaba
belsőépítészet: Major György
tervezés/építés éve: 1999-2001/2001-2002.
fotó: © Vargha Mihály, Berecz Tamás, © Häider Andrea

A hely, a város - Gödöllő - rászolgált erre a könyvtárra, és ugyanígy a hely, a városi szövetben ez a telek rászolgált arra, hogy egy ilyen intézmény színtere legyen. A kissé zárkózott főhomlokzatot remekül oldja a bejárat kiemelése, fönt a nyersbetonba öntött groteszk betűkkel: VÁROSI KÖNYVTÁR, és jobbra, az ajtó mellett a páratlan oszloppal.

„Az előtér megelőlegezi a további termek hangulatát és egyszerűen, jól működik: innen lehet átmenni a bárkinek nyitva álló folyóiratolvasóba, a jó akusztikájú előadóterembe (e két terem tolóajtókkal össze is nyitható), vagy ellenőrző ponton át az emeleti kölcsönző és olvasó termekbe. Esetleg egyenest ki az udvarra, ami az épület szerves része, ugyanúgy téri kompozíció, mint a ház belseje - ízig-vérig építészet.”¹ Azóta beépült a telek hátsó része is, az új épület pedig finoman kapcsolódik a könyvtár épületéhez és az udvarhoz, ami már tulajdonképpen egy nagyobb közös udvarrá forrt össze. A könyvtár hátsó kijáratán kilépve a Tűztorony kávéházhoz jutunk, ahol élvezhetjük a könyv és kávé régóta klasszikus párosát.

„Az anyaghasználatra momentumok: a mosdók-vécék konténer-szerűek, de nem műanyagból és nem is csempézett gipszkartonból, ahogy azt az ipar diktálná, hanem fából, felületkezelt rétegelt lemezből. S ugyanígy mellékmotívumot képeznek a villamos szekrények ajtajai, szegecselt fazonukkal és igenis "szép" sötét festésükkel.

A gyerekkönyvtárban nagy négyzetes, osztás nélküli földig érő táblák néznek az utca felé, szándékosan alacsony szemöldökkel. A kilátással hatásos, például szemben pont rá lehet látni a könyvesboltra is. Szintén nagy üvegtáblák válnak főszereplővé az emeleten - itt szépen formált acélkeretekbe foglalva. A külön, lezárt egységként kezelt helytörténeti és könyvritkaságok gyűjteményét kapcsolták össze vizuálisan a följebb kialakított, tetőtéri irodákkal. Finom zsákutca-nyúlvány az emelet rafinált körbejárhatóságából, az egyes könyvtári részlegek izgalmas téri áthatásainak egyik pillanata. Mindez így leírva lehet, hogy nem könnyen érthető, de hiszen az építészet a tér komponálása - amit csak fizikai valóságában lehet pontosan érzékelni. Amikor főképp a testünk olvas, persze a szem, az egyensúlyérzék és még ki tudja mi minden segítségével”¹

1: Vargha Mihály: Könyvtár, olvasó, test; Építészfórum, 2002, július;

anyagot gyűjtötte: Ruzsai Dorottya, kiegészítette: Kotek Péter