Dubniczay-palota, Tegularium - Veszprém

A Dubniczay-palota – a Vár középpontjában, a püspöki palotával szemben – Veszprém egyik legszebb barokk emléke. Az épületet 1751-ben Dubniczay István kanonok saját lakóházaként építtette, mai állapota több építési periódus nyomát őrzi. A ház korábbi beépítési módjai közül az utolsó, a XX. század végére kialakult „U” alakú formát őrizte meg.

Az épületben kapott helyet a László Károly Gyűjtemény, amelynek darabjait a neves gyűjtő a legjelentősebbnek ítélt kortárs alkotásokból válogatta, és amelyet öt év múlva már másik kiállítás fog felváltani.

A képzőművészeti gyűjtemény az emeleti, rekonstruált díszítő falfestéssel rendelkező reprezentatív térsorban, az északi szárny emeletráépítésében és a tetőtérben kapott helyet. A mellékszárny fölötti kiállító terem kialakítása egyszerűségében elegáns. Az galériákban megkövetelt diszkrét természetes fény forrása az aszimmetrikus nyeregtető északi oldalán a tartók ritmizálta ablaksor, a szobrok posztamensei harmonizálnak a fa padlóval.

A főépület 1905-ben leégett fedélszerkezetének formája rekonstruálható volt, a manzárd tető külső, zárt megjelenése az építészettörténeti hitelességet szolgálja, tartószerkezete a barokk mintát követi. A tetőtérben kialakított kiállító terem két új eleme, a nyersbeton liftház és a felvezető lépcső feltűnés nélkül illeszkednek a kiállítótér másfajta világába.

A déli oldalon, az elbontott toldaléképület helyén nyert elhelyezést a Tegularium, a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteménye. Az állandó kiállítás tartalma szinte magától értetődően kínálja, hogy az épület téglából legyen. A járósíkból lábazat nélkül kiemelkedő félnyeregtetős ház egy „vörös kocka”, rajta egyetlen nagy, négyzetes üvegablakkal. Az épület tömegében a palota déli szárnyának folytatása, de a két épület közt sikátor jelöli a kor- és stílusváltást. Innen nyílik az új múzeumbejárat. Belépve, a földszintről galériás kapcsolat biztosít betekintést az előtérbe, a pinceszint felé és az emeletre. További téralakítási ötlet, hogy a téglamúzeum pincei térsora a régi épület alá nyúlik, az összekötő tagban sziklafallal fűszerezve. A rengeteg monogramos, feliratos, címeres tégla megtalálja helyét a nyerstéglából kiépített fülkékben vagy polcokon, ezeket külön élmény végigböngészni.

az anyagot gyűjtötte: Vancsura Zsófia és Novák Veronika

Publikációk: internetes:

 nyomtatott:

 Díjak (forrás):

  • 2009 XI. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázat (FIABCI),
  • 2007 Pro Architectura díj,
  • 2007 Piranesi díj, dicséret,
  • 2007 ICOMOS-díj,
  • 2006 Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Arany Emlékérme

adatok: