Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont - Pécs

Pécs, gazdag történeti és kulturális múltú város 2010-ben elnyerte az Európai Kulturális Fővárosa címet. Az eseményre felépülő egyik legfontosabb közintézményre kiírt nyílt tervpályázatot Balázs Mihály terve nyerte meg.

felelős tervező: Balázs Mihály – Török és Balázs Építész Műterem
építészek: Balázs Mihály, Tarnóczky Tamás, Tatár Balázs építész munkatársak: Török Dávid, Falvai Balázs, Báger András
belsőépítészet: Frank György, Fábián Péter kerámia burkolat: Nagy Márta keramikusművész
tervezés/építés éve: 2008-2010
fotó: © Bujnovszky Tamás

A négy korábbi könyvtár anyagát egyesítő új központ (s ugyanígy a szomszédos Kodály Központ) helyszínéül egy a történelmi városrésztől távoli, elhanyagolt, beépítetlen területet jelöltek ki, ezzel egyszerre vágták el a közvetlen illeszkedés kényszerét és lehetőségét. A terv a sokféle értelemben megjelenő kettősségek dinamikus szintézisére törekszik. A házban az eszmei centrumot egy „kaptár” jelenti, amely az állandóságot képviseli. Ez nem a racionalitás, hanem az absztrakt gondolkodás helye. A központba nem a konkrét, állandóan változó tudás kerül, hanem a gondolkodás lehetősége, tehát egy olyan üres tér, amely a benne lévő ember gondolataival telítődhet.

A földszinti fogadótér és fórum horizontálisan nyitott, lelkületében és funkcionális kapcsolataiban együtt él a város őt körülvevő közterületeivel. A felsőbb szintek a bennük folyó tevékenységnek megfelelően inkább befelé fordulók, a külvilággal a városkép és a táj látványán keresztül tartanak kapcsolatot, ez a kötődés tehát csak a vizualitás szintjén valósul meg. A két téri karaktert az egész belsőt átfogó, hétköznapi értelemben funkció nélküli „kaptár” köti össze, melynek függőleges tengelye a terv már említett, eszmei centruma. Formáját tekintve ez a belső, absztrakt tér analóg, archaikus, organikus.

A „kaptárt” körülölelő terek racionális szerkesztés eredményeként jöttek létre, flexibilitásukkal a változás, változtatás lehetőségeit hordozzák. A homlokzatokon meghatározó a mai technológiát képviselő légies, fehér kerámia-bevonatos üveg - a lábazat mészkő-burkolatának mintáját örökíti tovább. A kaptár belső felületén az építészeti koncepcióval összhangban lévő, de önálló műalkotásként kezelt Zsolnay kerámia burkolat készült, a világhírű eozinmáz felhasználásával, utalva a hely történeti sajátosságaira – a Nagy Márta, Ferenczy Noémi díjas pécsi keramikusművész készítette burkolat a legnagyobb egyedi tervezésű, egybefüggő kerámiaburkolat a modern magyar építészetben.

A kettős anyaghasználatnak jelentése van. Egy ilyen tudásközpont minden eszközzel, így az építészet nyelvén is kommunikál tágabb-szűkebb környezetével; egyszerre kapcsolódik a globális és a helyi építészeti kultúrához.

(Balázs Mihály szövege alapján - építészfórum)

modell

vázlat – Balázs Mihály

metszet

alaprajz

Publikációk: internetes:

nyomtatott:

Kovács Zsófia és Szabó Levente: „A személyesség az, ami felismerhetővé tesz egy házat” (interjú Balázs Mihállyal - in: Echo, 2008/2 - online változat: építészfórum, 2008. július 2.
Somogyi Krisztina: Könyvtár-frissítés 2010 - in: régi-új Magyar Építőművészet, 2010/5 - az online változat itt!
Vukoszávjev Zorán: Bibliotheca Universalis – in: Metszet, 2011/1,
Bojár Iván András: Egy ház kultúrát teremt –in: Octogon, 2010/10. (83. szám) 78-82., - az online változat itt!