A Vakok Állami Intézete (VÁI) tatai rehabilitációs intézetének megtervezése hosszas előkészítést és kutatást igényelt. Az épületben azokat a gyengénlátókat készítik fel az életben való boldogulásra, akik folyamatosan romló látásukat felnőtt korukban vesztik el. Ilyen funkciójú épület újonnan még nem épült Magyarországon ezelőtt, így az ideális helyszínt, térrendszert, és anyaghasználatot nem állt módjukban a tervezőknek előképekből levont következtetések segítségével kiválasztani.
- vezető tervezők: Tatár Balázs, Falvai Balázs, Nagy Márton, Török Dávid - DMB Műterem
külső konzulens: Balázs Mihály
belsőépítészet: Frank György - tervezés/építés éve: 2013/2014
- fotók: © DMB Műterem, © Szentirmai Tamás;
Az épület végül egy volt iskola helyére került. Azért erre a telekre esett a választás, mert zártkerti zónában van, nem belvárosias környezetben – így megfelelő külső oktatóterep - , és mert közel van a vasútállomáshoz – így könnyen megközelíthető. Az iskola épületéből sajnos bonyolult lépcsőrendszere miatt nem tudtak semmit megtartani, csak tömegében hasonlít az új épület a régihez. A rehabilitációs intézet két részből áll. A vertikális tömegben a bentlakásos szobák találhatóak, az ennek ellenpontját képző horizontális tömeg pedig az oktatótermeknek és a konferenciateremnek ad teret. A 36 szoba összesen 45 állandó és ingázó gyengénlátónak ad szállást, akik 2-3 fős csoportokban vesznek részt az oktatáson, amely egyrészt az épületen belül, másrészt az épület kertjében, és a környező utcákban folyik. Mivel a rehabilitációs központ egy új műfajú funkciónak számít, az intézmény a VÁI regionális központjává nőtte ki magát, ahol külsős eseményeket, konferenciákat is tartanak az itt alkalmazott oktatásról.
A legfontosabb szempont az volt, hogy minél jobban megkönnyítsék a gyengénlátók tájékozódási képességét, és biztonságos térérzetet adjanak nekik. A fénybeli kontraszt zavaró számukra, így a legtöbb ablakfelület előtt egy kerámiafestéses üveget helyeztek el, ez a fény 80%-át beengedi, viszont a direkt fényt megszűri. A tér öblösödésének sűrű változtatásával, illetve erős színű ajtókkal jelezték a nyílásokat, a fal érdes felületének differenciálásával pedig az irányokat, ugyanis a színbeli, a térbeli és anyaghasználati kontrasztok nagyban segítik a tájékozódásukat. Az épület monokróm színhasználata és nyílásai előtti takarások beszédes, szimbolikus külső megjelenést mutatnak, ám jelen esetben ez a funkcióra utaló építészeti gesztus leginkább az intézet használhatósági követelményei betartásának az eredménye.
forrás: személyes interjú Nagy Mártonnal és Török Dáviddal
Összeállította: Gallyas Luca Lidia
Adatok:
- megrendelő/építtető: VÁI (Vakok Állami Intézete)
- alapterület: 2605 m2
