Országunk legészakibb településén fekvő modern templom építését a hatvanas évekbeli porcelángyár bővítése tette szükségszerűvé.
- vezető tervező: Csaba László
- az építés éve: 1967
- fotó: © Magyar Építőművészet 1968/6 és Tóth Zoltán;
A zempléni hegyek által körbevett kis falucskát a 19. században épült porcelángyárnak köszönheti hírnevét, így amikor az ötvenes években az állami tervezőirodát megbízták újabb épületek tervezésével és kivitelezésével, szükségszerűvé vált az ott álló barokk stílusú római katolikus templomot lebontani. Kárpótlásképpen új templom létesítése mellett döntöttek, ami a település másik végébe került. Mára a templom előtti tér a falu szívét alkotja. A korábban üres telket mára körbeépítették és a magas fák is csökkentik hangsúlyos szerepét a tájban.
Az épületet háromszögekből álló rajzos tömege teszi érdekessé, ami 3 testből áll össze; mindegyik külön-külön funkciót rejt, így kissé elkülönül egymástól a templomtér, az oltártér és a sekrestye. A templomtér és az oltártér tömegének összemetsződésénél van elrejtve a felülvilágító, ami izgalmas fény-árnyék hatásokat eredményez a Somogyi József által készített Krisztus corpusnál. A harangtorony elkülönül az előbbi épülettömegtől, alul csak egy vonalban találkoznak.
A mozgalmas külső egy visszafogott, hosszhajós elrendezésű teret foglal magába. A templomot képző légies, zsaluzott, kékesszürke felületű síkok szinte kitörnek a földből, így is illeszkedve a zempléni hegyek által körbevett festői tájba.
forrás: Magyar Építőművészet, 1968/6
az anyagot gyűjtötte: Tóth Zoltán
