Szent Család Római Katolikus Közösségi Ház - Hernád

A kis közösségi épület beépítésében, alaprajzi elrendezésében, tömeg- és homlokzati formálásában az alföldi parasztház hagyományaihoz kötődik, tető hajlásszögének kicsit meredekebbre vételével szinte észrevétlenül középületté válik.

tervező: Balázs Mihály, Tatár Balázs
tervezés/építés éve: 2008/ 2009- 2010
fotó: © Bujnovszky Tamás

A ház telepítése eredetileg a vakolt, oromfalas homlokzattal az utcára néző, arra merőlegesen elhelyezkedő lett volna, a templom előkertjében. Az egyháznak viszont sikerült megvennie a templom mellett lévő telket, amin két használhatatlan épület állt. Balázs Mihály az eredeti elképzelés mellett állt ki, azzal érvelve, hogy az új telken egyszer egy új templomnak kellene állnia. A megbízók viszont ragaszkodtak a saját álláspontjukhoz. Az így létrejött megoldás a nagy előkerttel (rózsakert) kiemeli az épületet a környezetéből és a meglévő templommal szép kompozíciós egységet alkot, aminek a jövőben része lesz egy sírkert, valamint egy akácfa harangláb is.

A közösségi ház tervezési programja nem volt bonyolult, viszont a helyi kis közösség által fenntartható megoldás megtervezése nagy kihívás volt. A közösségi tér a háznak több mint felét elfoglalja, és télen csak akkor fűtik, ha rendezvény van benne. A teázó helyiség és a kiszolgáló egységek állandóan fűtöttek, mert azokat rendszeresen használják. Ezek fölött helyezkedik el a lépcsővel megközelíthető gyerekkuckó, amely eredetileg padlástér lett volna, de később igény mutatkozott ennek a helyiségnek a használatára is.

Az épület megjelenésében egyensúlyi helyzet alakul ki spontán és műépítészet között. Három oldala homokszínű vakolatot kapott, amely utalás a táj fő ásványkincsére. Az oromfalas északnyugati, szűkszavú homlokzaton egyetlen aszimmetrikusan elhelyezett ablak van. A két hosszú oldalon szabályos rendben sorakoznak az egyforma, álló téglalap alakú nyílászárók. A délkeleti homlokzat - amelyen a bejárat is található - akácfa lécburkolatos homloktornácot kapott, amelyet lenolajjal kezeltek és az idő múlásával majd beszürkül. A homloktornác mintha egy klasszikus pajta egy szelete lenne a házon. Ez a lécezés a térség kukoricagóréin is megjelenik, de az építész konkrét előképe egy dabas-gyóni terménytároló épület volt.

Az akácfát az építőiparban és a környezetvédelemben sem preferálják. Előbbiben azért nem, mert könnyen vetemedik. A spontán építészetnek viszont – szükségből – gyakran építőanyaga az akác. A környezetvédők pedig azzal érvelnek, hogy nem őshonos ez a növény. Balázs Mihály szerint pontosan ezért jelképi értéke van az akácnak ezen a vidéken, hiszen a lakosság nagy része sem őshonos itt. Ráadásul régen az akácfákból erdősávokat alakítottak ki, hogy a homokviharok romboló hatását enyhítsék. Az itt élők rájöttek a gyorsan növekvő fa erényeire: könnyű megmunkálhatóságára, sokrétű felhasználhatóságára. Megtanulták élőként és holtként is használni, így az akác lassan gyökeret vert itt.

Eredetileg deszkaspalettákat terveztek rá (mint Balázs Mihály Gül Baba utcai családi házán, vagy a tinnyei családi házon), ám egy kivitelezés közben történt félreértés miatt vörösfenyő anyagú, lamellás zsalugáterek kerültek az ablakok elé. A deszkaspaletták visszautaltak volna a ház alapkoncepciójára, a pajtára, így erősebb lett volna az áthatás lakóépület és gazdasági épület között. (Balog Ádám írása alapján)