Az épület Turányi Gábor első önálló munkája, melyért 1984-ben Ybl-díjat is kapott. Ebben az időben az ÁÉTV-ben dolgozott, saját elmondása szerint „az Általános Épülettervező Vállalat (…) elég szörnyűnek tűnt. De a főmérnök kitűnő építész, Rimanóczy Jenő volt. Ő (…) azt mondta: remek építészeti feladatok vannak itt, csak rendőrségnek, pártháznak, börtönnek hívják őket.”¹ Az épületet tehát ebben a kontextusban kell értelmezni.
- építész tervező: Turányi Gábor (ÁÉTV)
- tervezőtárs: Gulyás Zoltánné
- a tervezés/ építés éve: 1981/1982-83
- fotó: Magyar Építőművészet 1984/3.
Az üdülő épületegyüttese a Balaton partján áll, meglévő és új elemekből építkezik, ezekkel egy érdekes, ötszögletű, keretes rendszert hoz létre (a középen álló kútház ötágú alaprajzát a tervező ironikus gesztusnak szánta²). Stílusát tekintve felfedezhetők benne mind a szocreál, mind az organikus építészet, mind a posztmodern jegyei.
Korabeli kritikusai szerint az amerikai és az olasz iskola is erősen hatottak az építészre. Az addigi irányzatokkal ellentétben nem tárgyszerű, hanem hagyományos, vernakuláris építészetre jellemző elemeket vonultat fel. Vakolt, fehér homlokzataival, piros, cserépfedésű nyeregtetőivel és hangsúlyos ácsszerkezeteivel a balaton-felvidéki építészet hagyományaira reagál. Tömegei, részletképzése nem egy konkrét filozófiát követ, esetlegességéről Robert Venturi állítása juthat eszünkbe, mely szerint a régi házakat a hibáik, a toldozgatás, a meg-nem tervezettség teszi szerethetővé. Ahogy az emberek nem tökéletesek, úgy használati tárgyaikban is szeretik felfedezni a humánus esendőséget. Ez az épület ezt a hatást igyekezett elérni, és ha a szakma részéről nem is fogadták egyöntetű lelkesedéssel, használói valószínűleg otthonosnak érezték. Sajnos ma használaton kívül áll, és állapota folyamatosan romlik.
az anyagot összeállította: Léstyán Bence
Publikációk:
internetes:
nyomtatott:
