Szentlélek templom – Budapest

A csepeli görögkatolikus kápolna a külvárosi, kis léptékű családi házak között, mint a „görögkatolikusság legnyugatibb bástyája” van jelen. A kicsi, de kompakt tömeg nem a díszítéseivel, vagy kiművelt részleteivel próbálja fölhívni magára a figyelmet, hanem az egy lendülettel létrejövő, nagyvonalú formájában hordozza a szakralitást. Az ellipszis alaprajzú templomtérhez csatlakozik egy kiegészítő tömb és a zömök, téglatest formájú harangtorony, ami szép kontrasztot alkot a templomtér fölé emelt, téglány alaprajzú, meredek hajlásszögű magastetővel.

A tér szimbolikájának megértéséhez szükséges ismerni a görögkatolikus vallás a keleti és nyugati kereszténység közötti sajátos helyzetét. A liturgiájában keleti rítust követő, ám a nyugati egyházba betagozódó katolikus ág kettőssége jelenik meg a térszervezésben. A hossztengellyel rendelkező elliptikus teret a centralitás irányába mozdítja el a fölé emelt tetőforma. A lapos lefedésből kiemelkedő magastető oromfalai egyik oldalt a karzat vonalában zárulnak, míg a tervek szerint az oltár felől az ikonosztázfal síkját folytatva mintegy „fényfallá oldják” azt (ez végül nem így valósult meg). Az ellipszis forma által meghatározott kiegészítő tömbben közösségi terem, iroda, illetve sekrestye, és raktár kaptak helyet, valamint a kettő összekötésében pillérekkel leválasztott, keskeny oldalhajó fut végig.

A templom anyaghasználatában a tégla és a fa a domináns elem. A látszó, vakolatlan tégla homogén, de gazdag felületet ad. Fejérdy Péter szépen öregedő anyagokból képzelte el a kápolnát, egyszerű építési technikát alkalmazott. Az átgondolt, kiforrott részletek az épület egészéből levezetve vannak jelen. A fal mellett feltáruló bejárat, vagy a nyeregfelületként formált falvég volt akinél kritikára adott okot (Alaprajz 2001), de mindezzel együtt a Szentlélek templom hazánk kortárs szakrális épületeinek egyik kiemelkedő példája.

Az anyagot gyűjtötte: Meszes Márton

Publikációk:

internetes:

nyomtatott:

díj:

Adatok: