Evangélikus templom - Dunaújváros

"Dunaújváros különleges helyet foglal el a munkáim között. Különleges, mert az első templomtervezési megbízásom volt ez, és különleges azért is, mert Dunaújváros hosszú évtizedekig kommunista városnak volt elképzelve, ahol nem sok helyet hagytak a vallási életnek, templom tervezése pedig fel sem merülhetett. A rendszerváltás után azonban egyszerre négy egyház is elkezdett templomot építeni, és egy pályázat eredményeként az evangélikus templomot én tervezhettem." (Nagy Tamás, építész)

  • tervező: Nagy Tamás - AXIS Kft.
  • a tervezés/építés éve: 1992-93/1992-95
  • fotó: © Nagy Tamás, © Hajdú József

Az épület leginkább a magyarországi organikus iskola szellemi holdudvarába sorolható be, tömege, formálása mégsem feltétlenül az organikus kánon szerinti. Bár az épületen fellelhetőek a XX. század skandináv, holland és magyar téglaépítészetének hatásai, a templom ugyanakkor nem követi a modern mozgalom fősodrának internacionalista vonalát.

A dunaújvárosi templom építészeti ősformákat, archetípusokat használ, az épület mégsem historizáló; rengeteg kapcsolódási pontja, gazdag kapcsolatrendszere ellenére - helyesebben azzal együtt - nagyon határozott identitással, személyiséggel, "arccal" bíró ház. Az első benyomás a templom legalapvetőbb gesztusa: az erdélyi erődtemplomok, kerített templomok világát megidéző elkerítés, körülzárás. A bekerítés ugyanakkor nem az elhatárolódás, az elzárkózás gesztusa - sokkal inkább a védelemé, a biztonságé, a menedéké. Ezzel idéződik meg az evangélikus jelmondat is: "erős vár a mi Istenünk".

A tér - ha ténylegesen nem is valósítja meg, mégis - megidézi a keresztény templomok alaptípusát, a bazilikális teret, a templomépítészet egy archetípusát is. A tojás, az épület körítőfalának íves lehatároló gesztusa ugyanilyen finoman apszisra emlékeztet. A tengelyesség, az apszis-szerű záródás, a háromhajós jelleg katolikus templomokra, ezzel áttételesen a reformációnak arra a hagyományára is utal, hogy a kezdeti időben - sok esetben napjainkban is - eredetileg katolikusnak épült templomok tereit használták/használják; az egységes, tiszta, egyből átlátható tér, mezőgazdasági épületeket (a csűrt, kukoricagórét) idéző purista, a vernakuláris építészet eszközeit használó formálás, a csupaszon megmutatott tégla elemi ereje viszont a reformáció szellemét idézi.

A vastag, végtelenül egyszerű eszközökkel, mégis szinte szobrászilag formált falak súlyt, erőt, tekintélyt, tartást és méltóságot adnak a térnek; a térformálás organikus rendjét modern a racionalitás hatja át.

az anyagot gyűjtötte: Marosi Bálint

Publikációk:

internetes:

nyomtatott:

Adatok:

  • építtető: Dunaújvárosi Evangélikus Gyülekezet
  • alapterület: ~175 m2 (templomtér)